A magyar kultúra napja

2023

Beköszöntő

A magyar kultúra napján Kölcsey Ferenc Himnusz c. művének megírására emlékezünk.
Kölcsey nemzetünk legismertebb alkotását Csekén 1823. január 22-én fejezte be.

Idén ünnepeljük a szöveg születésének 200. évfordulóját.
A jubileumra iskolai versfallal készültünk (ehhez lásd az Irodalom Birodalom c. felhívást és plakátot).

Várjuk az alkotásaitokat 2023. január 23-án a Körnél kihelyezett paravánra!

Gondolatindítóként alább olvashatsz az alkotás szerepéről:

FELHÍVÁS

Irodalom Birodalom

Kedves Vetésisek!

Ha te is szoktál egy-egy strófát vagy jól hangzó 2 sort a füzeted sarkába vagy
a telefonod jegyzeteidbe írni, és úgy érzed, szeretnéd megmutatni másoknak is,
most itt van rá a lehetőség.
Várjuk alkotásaitokat a Körnél kihelyezett „Irodalom Birodalom” paravánra.
Ha nem szeretnéd személyesen kirakni, akkor küldd el az instagram
oldalunkra (@vetesi_versek) vagy az e-mail címünkre
(Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.). 
A kötetlen alkotások mellett készülünk majd tematikus alkalmakkal,
témahetekkel is.
Várunk alkotásokat névvel, monogrammal vagy álnévvel, persze szívesen
fogadjuk névtelenül is! 
Amire mindenképpen figyelj: Használj a helyzethez illő nyelvezetet,
írásképed legyen olvasható! 

                                                                         Az Irodalom Birodalom csapata

A PARAVÁNNÁL TALÁLSZ AZ ALKOTÁSODHOZ TISZTÁZATI LAPOT!

                 Mire jó a vers, az irodalom?

„A fiataloknak piacképes szakmára van szüksége, mondják, nem pedig arra, hogy fejből
tudjanak néhány verset, meg ismerjék Petőfi életrajzát. A verseket tanulja meg az, aki
ilyesmiből fog élni, a jövendő autószerelőt vagy informatikust ne terheljük felesleges
dolgokkal. … mire jó az irodalom, miért fontosak a versek (?) … amióta emberi civilizáció
létezik, még nem találták fel hatékonyabb módját az érzelmi tapasztalatok közvetítésének a
költészetnél. Lehet hatnapos tudományos konferenciát tartani a magányról, lehet hatkötetes
monográfiát íratni pszichológusokkal és szociológusokkal, — de annál tömörebben és
pontosabban nem lehet megfogalmazni a magány érzését, mint ahogy József Attila tette: »A
semmi ágán ül szívem.«
A költészet által közvetített érzelmekre azért van szükségünk, hogy megtanuljunk valamit
a magányról, a szülői boldogság, a szerelmi csalódás, a gyász vagy akár az önfeledt eufória
érzéséről, hogy amikor nekünk is részünk lesz benne, ne legyen teljesen ismeretlen. Mások
érzelmi tapasztalatainak megismerése nélkül nincs sikeres kereskedő, tervező mérnök, orvos,
de még levélkézbesítő sem. A versekből megtanulható nyelvi kreativitás pedig a legprózaibb
szakmában is nélkülözhetetlen.”                                                                                                              (Nyáry Krisztián, 2019)

              Szabó T. Anna: Írni

                              Vagyok.
                              Ragyog.
                               —
                              A tét?
                              Sötét.
                                     (2014)

Kovács András Ferenc: Szabadvendég

                     5.

Légy ostoba. A jóság és a béke
lelkedre zúg le, mint a záporok,
s vak tornádóként rajtad átforog
a mindenség – nincs széle, hossza, vége,

csak semmiségnek tátong görbe léke,
s ködébe szippant, őröl, háborog
a hulló táj, hol űrbe tántorog
csillagzatoknak őrült törmeléke
.
Légy síma lég! A lét halkan gyalulgat –
ki egyszer élt, többé nem angyalulhat,
csak verset ír, mert másképp nem tehet.

Idők forgácsa reszket égi ágon –
nem értelem munkál e szép világon,
csak ostobaság, ami rend lehet.
                                                  (2011)

Kölcsey Ferenc: Kívánság
Boldog akit szent berek alkonyában,
Mint szelíd pásztort remegő Chitóne,
Lep meg a Múzsa, s magas érzelemmel
Tíburi dalt zeng.

Gyors enyészettel forog a jelenlét,
A dicső héroszt örök éj borítja,
Büszke márványán kihal a csudált név,
S fű lepi sírját.

Mint zefir vígan röpes a szelíd dal
A jövő kornak nevető virányin,
Zöld bokorban fúv deli nő keblére
Éteri kedvet
.
Rózsa sírdombján koszorús pohárral
Ihletett kéztöl jut az énekesnek,
S nyúgoszik szentelt pora hűs lakában
Isteni álmot.

Adjad o Phoebus, nekem ezt jutalmúl
Majd sötét éjben ha világom elhúny,
Adj te míg élek szeretett leánykát
Cypris, ölelnem.
                              (Debrecen, 1810. október végén)