Származása, családja

Vetési családja a Kaplony nemzetségből származott, melynek birtokai Szatmár vármegyében feküdtek. A nemzetség a XIV. században vált szét öt ágra. A Vetési család az 1265. október 31-én V. István ifjabb király által adományozott falunyi birtokáról - a Szamos menti Vetésről - nevezte el magát. A XV. század elején Vetési Jakab a családfő, aki hosszú ideig Szatmári alispánként (1414-1436) tevékenykedett. Az ő gyermekeinek egyike volt Albert, akinek születési idejét 1410 körülre datálták, bár erre nézve biztos adat nincs. Születési helyeként Vetés vagy környéke jöhet szóba. Csak hivatásválasztásával egyidőben jelentek meg az első adatok, tények életének további szakaszairól.

Apai nagybátyja (váradi nagyprépost) is példaként állhatott előtte, amikor az egyházi pályát választotta és a szatmári főesperesség szolgálatába lépett.

Felsőfokú iskoláit külföldön végezte. 1430-31-ben Bécsben a magister (artes liberales) fokozatot nyerte el. Elsajátított tudását ott helyben könyvírással és előadásokkal bizonyította. Itáliában a jogi ismereteket szerezte meg. 1432-ben a sienai egyetemen, majd 1450-ben Paduában említik Vetési nevét. Ez utóbbi universitásán nyerte el a doctor (iuris utriusque) címet. Már tanulmányai végzése közben is emelkedett az egyházi ranglétrán. Ez is jelzi, hogy felfigyeltek a tehetséges fiatalemberre. Érvényesülését jelezte, hogy 1446-ban már kanonokként és főesperesként (székesegyházi) említik Vetésit az erdélyi egyházmegyében. Később Mátyás (Bischino) erdélyi püspök egyik helytartójaként, majd 1456-ban gyulafehérvári nagyprépostként is szerepelt a neve.

V. László uralkodása (1453-1458) idején 1457-ben már mint választott - de meg nem erősített - nyitrai püspöknek címezték. Kinevezését diplomáciai tevékenységének is köszönhette. E főpapi címet és a vele járó nyitrai örökös főispánságot mindössze egy évig viselte, mert a pápa 1458. június 16.-i bullájában veszprémi püspökké nevezte ki.

Diplomáciai tevékenysége

1452-ben részt vett abban a - négy osztrák és három magyar tagból álló - küldöttségben, melynek feladata volt, hogy a pápa (V. Miklós) közvetítését kérjék az osztrák és magyar rendek, valamint III. Frigyes császár közötti vitában.

1453-ban Vetési már önálló követutasítással - Hunyadi János teljhatalmú megbízottjaként - járt Itáliában. Milánó urával, Francesco Sforzával (1453-1466) egy császárellenes közös fellépés lehetőségéről tárgyalt.

1454-55-ben újra Itáliában járt a magyar rendek és az országos főkapitány követeként. Egy nagyszabású törökellenes szövetség létrehozása érdekében folytatott tárgyalásokat Velencében és Rómában.

1459-1475 kilenc útjáról maradtak fenn adatok. Ezek közül négy alkalommal járt Itáliában. Segélykérés céljából (1459, 1463, 1475), illetve informálás végett (1474). Ugyancsak segítségért ment a Birodalomba 1471-ben. Háromszor vett részt békéltető tárgyalásokon különböző helyszíneken: Morvaországban (1460), Sziléziában (1472-73) és Magyarországon (1474).

Világi és egyházi tevékenysége

Vetési Albert püspöksége idején 19 alkalommal tartottak országgyűlést, melyeken - mint prelátusnak és a királyi tanács tagjának - részt vennie feladatköréhez tartozott, mint főpap tagja volt a tágabb királyi tanácsnak.

Vetési Albert, Mátyás trónra lépése után - 1458 tavaszától - alkancellárként (vicecancellárius), majd 1459 elejétől titkos kancellári (secretarius cancellárius) rangban irányítja e fontos hivatal munkáját, igaz csak rövid ideig.

A királyné kancellárja címet is viselte Vetési, veszprémi püspöki címe révén. A veszprémi székesegyház ugyanis a királynék főkápolnája volt (Speciális Capella reginalis), itt őrizték koronázási jelvényeit, pecsétjét, s mivel a "veszprémi egyházat a magyar királyné alapította… ennek mindenkori püspöke a magyar királynénak kancellárja, tanácsában övé az első hely…".

Vetési Albert, miután megkapta a veszprémi egyházmegye püspöki székét, világi feladatkört is birtokolt. Ezzel ugyanis a Veszprém vármegyei örökös ispáni címet is elnyerte. A püspök-főispán számos - egyházi és világi címéből adódó - kötelezettsége miatt nem tudta egyedül kézben tartani a vármegye ügyeit, így teendői nagy részét alispánjaira hárította.

A veszprémi püspökség a legrégebbi egyházmegyék közé tartozott I. István király (1000-1038) alapította.

Területe hat királyi vármegyét foglalt magába. Ezek a:

• veszprémi
• somogyi
• zalai
• fehér (Fejér)
• segesdi (Següsd)
• budai (Pilis) vármegyék voltak.

Vetésinek, mint veszprémi püspöknek feladatai közé tartozott az igazságszolgáltatás. Az egyházi bíráskodás nemcsak az egyházi személyekre és ügyekre terjedt ki, hanem a világiakra is.

Vetési Albert annak ellenére, hogy országos ügyei gyakran elszólították Veszprémből, egyházmegyéje irányítását sem hanyagolta el. Több alkalommal bizonyította főpásztori elhivatottságát, intézkedései alapján olyan püspök képe válik láthatóvá, aki egyházmegyéje hitéletének elmélyítését célozta meg.

Ez elsősorban Veszprémben vált érzékelhetővé, hiszen itt volt rezidenciája. A XV. századi város virágzó hitéletét mutatja, hogy templomait, kápolnáit újjá építik. A románkori székesegyház gótikus átépítését a XV. század elején már megtették, de Vetési is igyekezett emelni annak fényét. Jótékony figyelmének köszönhetően épült fel Veszprém második ispotálya.

A veszprémi püspökség birtokai az egyházmegye területén szórt birtoktestekként feküdtek. Ezeknek holt kéz birtok jellege miatt Vetési csak haszonélvezője volt. A birtokok nagysága szerinti sorrendje a következő volt: Veszprém, Zala, Somogy, Tolna, Fehér és Pilis megyei birtokok.

Az egyházmegye területén mindössze két vár - Veszprém és Sümeg - volt a püspökség (Vetési) birtokában.

A birtokok zöme a Balaton környékén feküdt, többségük szőlőtermő vidéken. A megtermelt bormennyiség a bortizeddel együtt jelentős jövedelmet biztosított a püspöknek. A püspöki birtokok jövedelmén kívül (földbér, kilenced, ajándékok) az egyházmegye tizedadója alkotta a másik nagy pénzforrást.

Vetési éves összbevételét csak becsülni lehetett, az 1458-as servitiuma alapján közelítőleg háromezer forintra tehető. Ennek növekednie kellett a következő évtizedekben, mert 1525-ben már tizenkétezer forintra tartották a veszprémi püspök jövedelmét.

Befejezésként Vetési Albert püspök egy olyan feladatköréről kell írnom, mely a legszebb események egyike lehetett a számára. Már említettem, hogy a királyné környezetében a veszprémi főpapnak különleges előjogai voltak, így régi kiváltsága volt a koronázásának joga is.

I. Mátyás első felesége halála (1464) után, csak több mint egy évtized múlva házasodott újra. A nápolyi jelképes esküvő után egy évvel, 1476. december 10-én érkezett meg Beatrix Székesfehérvárra, ahol az uralkodó és nagyurai, nemesei fogadták őt. A koronázásra a bazilikában került sor, december 12-én (csütörtökön). A királynét "a püspök korona nélkül az oltárhoz vezette, ahol letérdelt ezután igen szépen elmondta az esküt a felséges hölgy felállott, a veszprémi püspök pedig jobb vállán és karján szent olajjal felkente, azután a püspök, a boszniai király, a nádor és még néhány főúr a királyné fejére tették a koronát" 

Vetési Albert életútja eseményekben gazdag felfelé ívelő pályát írt le. Köznemesi származása nem gátolta, sőt inkább ösztönzőleg hathatott a tehetséges és minden bizonnyal becsvágyó férfiúra. Kitartása, a realitásokat figyelembe vevő világszemlélete elfogadhatóvá tette személyét kortársai számára. Kompromisszumkészsége magas műveltséggel párosulva megadta neki a lehetőséget, hogy országát és uralkodóját több alkalommal képviselje, s mint láthattuk nem is kevés eredménnyel. Ugyanígy járt el az országos kérdések terén is. Elkötelezettsége a Hunyadi család mellett már az apa, de még inkább a fiú (Mátyás) idejében, illetve uralkodása alatt megfigyelhető. Emellett egyházi tevékenysége is mutatja, hogy komolyan vette hivatását és feladatait.