Köszöntés

Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök Úr!

Kedves vendégeink, és Mindnyájan akik részesei e nagyszerű pillanatnak, a Vetési Albert Gimnázium létrejöttének, felavatásának.

Az iskolaközösség nevében köszönök mindenkit és az első percekben köszönetemet fejezem ki a megyei és városi tanácsok területeinek, a behúzáshoz szükséges anyagi fedezet biztosítóinak, az épület vezetőinek, a kivitelezést szervező beruházási és az Alba Regia Építőipari Vállalat minden dolgozójának, a szellemi és kétkezi munkásoknak.

Átérezve a történelmi pillanat súlyát, nem tudom megilletődöttség nélkül köszönetemet kifejezni, hiszen az ismert gazdasági helyzetben nemcsak egy új épület készült el, hanem olyan belső terekkel és több funkciót ellátni tudó képeségekkel, amely már a XX. század oktatásának is közeget tud teremteni.

Az első órák éreztetik velünk, hogy akik itt munkákáikat végezték, az értelmesebb emberi lét megvalósításának elkötelezettjei, hiszen szokatlan módon azonnali teljesítményét kielégítve tették elfogadhatóvá az épületet.

A megilletődöttséget Vetési Albert reneszánsz kori püspök és diplomata neve is fokozza, hiszen névadónk élete a megújulni tudás és törekvés egyik fontos szimbólumát jelenti számunkra.

Érezzük annak súlyát is, hogy egy új intézmény jön létre, melynek meg kell kapaszkodnia, gyökeret kell eresztenie, s nem mindegy, hogy a minőség milyen fokán tud illeszkedővé válni a középfok oktatási rendjében.

Érezzük a felelősség súlyát, de ez nem béklyóként nehezedik ránk, hanem ünnepi – reméljük, a mindennapjaink során is megkülönböztetetten –, felemelő, ösztökélő erővel.

Hisszük, hogy az ország anyagi és erkölcsi megújhodásának fundamentuma az iskola, s benne az ifjúság nevelése. Itt alapozódik meg a személyiség sokszínűsége, tartalmi sajátossága és egyéni karaktere is. Mindebben garancia az, hogy itt együtt van felnőtt és fiatal, nevelő és nevelendő, a tapasztalat és a dinamika. Ha ezek nem egymást kioltók, hanem hatásukban erősítők, akkor meg van minden feltétele annak, hogy olyan érett fiatalok kerüljenek ki innen, akik a legnehezebb pillanatokban is készek a döntésre, akik érzelmi és értelmi sajátosságaik által teljesek, akik alkotó hozzájárulói a társadalmi együttlétnek, s mindezt szolgálatnak tekintik.

A létrehozók munkájának köszönetképpen mi, az itt tevékenykedők, ígérhetjük: törekvéseink arra irányulnak, hogy az általános műveltség olyan alapelemeivel, kristályosodási gócaival vértezzük fel a fiatalokat, hogy ne csak beilleszkedni tudjanak a társadalomba, hanem képesek legyenek az embertársaknak nyújtandó többlet adására is.

Olyan felnőttek kibocsátására törekszünk, akiknek egészségérzete, jó közérzete nemcsak a betegség hiányának állapotát, hanem fizikai, szellemi és szociális jólét meglétét is igényli. Olyanokéra, akik más népeket tisztelő öntudatos, önérzetes magyarok.

Az eszközök adottak, akarat, szív, értelem és tettrekészség kell a tanárnak, diáknak, szülőnek, társadalomnak, s akkor e befektetés megtérül.

(Navracsics Tibor)