Szept. 29-én, pénteken egy kis csapattal Budapestre utaztunk az ELTE Kutatók éjszakájára szervezett programjaira. A színes kínálatból a következőkön vettünk részt:

Az eseményről készült képek megtekinthetőek itt:Galéria

Meghallgattuk Schlett Katalin „Mire jó, ha világosságot gyújtunk az agyban? című előadását. (Az
előadásban az agykutatás „klasszikus” vizsgálati módszereiről és ezek jelenkori továbbfejlesztéséről
volt szó. Megtudtuk, hogy a technikai fejlődésnek köszönhetően hogyan lehet szivárványszínűen
fluoreszkálóvá vagy éppen átlátszóvá változtatni az agyszövetet vagy több tízezer metszet segítségével
igen részletes, 3D rekonstrukciókat készíteni teljes agyterületekről. Láttuk, hogy az idegsejtek közötti
kommunikációt hogyan lehet a valós időben, akár sejttenyészetekben követni, vagy például a kísérleti
állatok agykérgében a felderített labirintus adott pontjain aktiválódó „hely sejteket” azonosítani. Fény
derült azokra az optogenetikai és a kemogenetikai eljárásokra is, ahol adott idegsejtek aktivitását, ezen
keresztül pedig az állatok viselkedését az agyszövetbe juttatott fény vagy az italukba kevert anyagok
segítségével lehet ki- és bekapcsolni.

Ezután Kóczán György dr. Enyedi Kata Nóra Gutenberg is meglepődne: 3d nyomtatás a
süteményektől az emberi szövetekig előadását látogattuk meg. Rendkívül érdekes volt megtudni, hogy
nyomtatni lehet papírból, műanyagból, fémből, de akár élelmiszerekből is. Lehet előállítani
mikroszkopikus fogaskereket, vagy akár házakat, hidakat is. A módszer nemcsak a tervezést vagy a
gépészetet forradalmasította, de olyan, hagyományos "kézműves" szakmákban is megjelent, mint a
gasztronómia, vagy az ötvösművészet. A sorból nem maradt ki az orvoslás, vagy a gyógyszerkutatás
területe sem. Az előadás ezt az érdekes, új világot mutatta be, elsősorban a kémia szemszögéből.

Folytatásként következett a „molekulák futóversenye”, ahol kromatográfiai módszereket
tanulmányozhattunk: különböző színű csapadékokat állítottunk elő, futtattuk őket, majd az
azonosításukat is elvégeztük.

Végül Lukács András mesélte el, hogy hogyan jutottak el az 1943-ban kitalált, egyetlen idegsejt
működését modellező perceptrontól közel 80 év alatt a ChatGPT-ig. Azt is bemutatta, hogy hogyan
épül fel egy nagy nyelvi modell sokmilliárd perceptronból, hogyan lehet egy ilyen modellt emberi
szintű nyelvi képességekre megtanítani. A gépi tanulás, a neurális hálók, a chatGPT használata
mindnyájunkat elgondolkodtatta.

Jövőre újra megyünk

Kísérő tanárok: Csepelyné Gáncs Judit és Likerné Pucsek Rózsa